2010. 09. 06.

A németek nagyon ellentmondóan tudnak viselkedni. Vagy szuperül szerveznek meg valamit, vagy borzasztóan. A kettő közötti átmenetet nem ismerik. Oké, háromszázakárhány emberrel nem könnyű bármit is véghezvinni, de mint kiderült, lehet.

Péntek estére party-t szerveztek bent Stuttgartban. Találkozás itt, az egyetem előtt és együtt megyünk a party színhelyére, úgy hogy 11-re odaérjünk, ugyanis a jegyár 11-től éjfélig majdnem harmada a szokványos árnak és akkor nagy sör- és egyéb akciót vannak. Oda is értünk 11 után nem sokkal, de a bejáratnál már amúgy is sor állt, hát még mikor mi is csatlakoztunk. Lebonyolítottuk a már lassan szokásosnak számító sorban állás közben ismerkedést, majd mikor már éjfél is elmúlt és csak 3 lépést haladtunk előre, az addigra már egészen megkedvelt két orosz beszélgetőtársammal úgy döntöttünk, hogy 1: nem szeretjük a hangos zenét, 2: nem szeretjük a tömeget, 3: nem szeretjük a cigifüstöt, 4: nem fogunk kidobni 9€-t azért, hogy végigéljük az első 3-at. Így felkerekedtünk és kis városnéző sétával fűszerezve hazatértünk. Biztos páran hülyének néznek, de nekem így volt teljes az este, nagyon jól éreztem magam. Továbbá sosem volt még 2 orosz testőröm.

Másnap, szombaton egy ebédre (welcoming brunch) voltunk hivatalosak a stuttgarti egyetemi menzán, ahol német specialitásokat lehetett svédasztalos formában kipróbálni. Volt weisswurst, mindenféle egyéb wurst, saláták, öntetek, felvágottak, barna kenyér, kávé, tea, stb. Szerintem ez volt a szervezés csúcsa, mindenkinek jutott minden, irányítottak, hogy merre menjünk, hogy ne akadályozzuk a másikat és amin legjobban csoldálkozok: senki sem tört össze semmit! (Pedig nem műanyag tányérok voltak.) És ami a legjobban tetszett, úgy ültettek le különböző asztalokhoz, hogy bejövetelkor egy cetlit kellett húzni mindenkinek, amin az szerepelt, hogy melyik asztalhoz menjen az ember. Az asztalok egy-egy csapatot alkottak és így vettünk részt a baden-württemberg kvízen, amihez nem ártott volna előre felkészülni a környék nevezetes helyeiből és személyeiből. Ezzel az ültetéssel elérték, hogy még több emberrel ismerkedjünk, ne csak az eddig megismertekhez ragaszkodjunk. Ennek köszönhetően megismertem egy török fiút (aki nem evett semmit, mert éppen "tisztította a lelkét"), RäikkönenII-t, egy olasz lányt (aki nem igazán tudott angolul, de azért végigbeszélte az étkezést), egy kínai lányt (aki két óra alatt evett meg két villányi kaját, azt is mézzel feljavítva) és egy spanyol fiút (akivel azóta egy német csoportba kerültünk).

Ezt követően körülvezettek minket a stuttgarti egyetemi campus-on és környékén. (A mi egyetemünk ezerszer szebb!!) Majd miután mindenki hazaindult, hogy kipihenje a bulit és az ebédet, én nekivágtam az óváros nevezetességeit felkeresni és végre rájöttem, hogy Stuttgart lényegében nem is csúnya. Sőt szép.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/101560411099848364304/Stuttgart#

Ma (hétfőn) volt az 1. nyelvórám az intenzív német kurzus keretében. Múlt héten írtunk egy szintfelmérőt, ami alapján bekerültem a legjobbak közé, de így várt még ránk egy teszt, ami sokkal nehezebb volt, mint az első. Szerintem borzasztóan is sikerült, de ahogy beszéltük, a többieknek is. Mindegy. A lényeg, hogy időpont és hely szempontjából a legjobb csoportot kaptam. Van olyan, akinek reggel 8-ra kell bennt lennie a városban (la. 40 perc az út), ehhez képest én délutánonként vagyok, a kolitól alig 3 percre. A csoportban 6 francia van, 4 spanyol, 1 perui, 1 román, 2 finn és jómagam.

Az első nap egész rendhagyó módon telt. Egy kis ismerkedés után felkerekedtünk és elmetróztunk, -vonatoztunk a Killesbergig, ahol szép kis (nem is olyan kis) park található. Felmásztunk a Killesberg toronyba és felülről is megcsodáltuk Stuttgartot és a környező vidéket. A város egy nagy völgyben található, nyugati részén folyik keresztül a Neckar folyó. A környező hegyeket majd kipróbálom mennyire alkalmasak túrázásra, de már készítem a tervet, hogy mikor és hogyan megyek a Sváb Alb-ba és a Fekete erdőbe kirándulni. A kilátó után még meglátogattunk egy sörkertet, ahol kávét illetve sört fogyasztottunk - nem árulom el milyen arányban - és egy kis tavat (az nem fogyasztottuk, azt látogattuk). Azt hiszem szeretni fogom a nyelvi kurzust, ha továbbra is ilyen lesz...

Végezetül egy érdekesség: A németek mindent szelektíven gyűjtenek. Mindenhol csak szelektív kukákat látni. A koliban is eleinte nagyon zavart, hogy sem a szobában, sem a wc-ben nincs kuka, minden kis szeméttel külön kell szaladgálni a konyhába, ahol különféle zsákok találhatók ezerféle felirattal. Ez szép és jó, támogatom is, de így még viccesebb, hogy a villannyal mennyire nem takarékoskodnak. Itt, ahol minden automata, a villanykapcsolók furcsa mód nem azok. És persze mindenki égve hagyja a villanyt a folyosón, a mosdóban, stb. Összesen eddig kb. 2-szer kapcsoltam fel, és közel 200-szor le a villanyt a különböző helyeken, amit szemmel láthatólag nem használt épp senki. Na, megyek is, teszek egy villanylekapcsoló körutat. Üdvözlök mindenkit odahaza!