2010.09.20.

Eddig sem unatkoztam, de most már tényleg minden beindult körülöttem. Kedden partit szerveztek egy közeli koliépületben, gondoltam benézek pár percre. Odafele menet találkoztam a folyosómon lakó francia lánnyal és túlnyomórészt francia barátaival. Ők is szándékoztak a partira menni, de előtte még enni akartak a közeli étteremben, így hát csatlakoztam hozzájuk. Lassan kezdek minden sztereotípiámról lemondani. Az amerikaiakat eddig úgy tartottam számon, hogy nagyon magabiztosak, rámenősek és emellett meglehetősen buták. Persze találkoztam ilyennel is néhánnyal, de pl. a német csoporttársam egy szelíd, halkszavú és intelligens amerikai. Na, eddig a franciákat sem szerettem túlzottan, sőt! Ezekkel viszont teljesen jól el lehetett beszélgetni, jól éreztem magam a társaságukban. A partira kb. 11-re értünk oda, eleinte nagy volt a tömeg, de mivel sokaknak másnap reggel órájuk volt, így hamar kiürült a terület. Ezt fel is használtuk arra, hogy különböző néptáncokat tanítsunk egymásnak. Volt görög, török és persze magyar is. A nagy beszélgetésben, iszogatásban és táncolásban egyszer csak azt vettük észre, hogy már fél 2 elmúlt. Na ez lett a "csak leugrom egy pár perce" partiból. 

Csütörtökön film estet tartottak nekünk. Levetítették a L'Auberge Espagnole c. filmet, csak hogy kellőképp felkészülhessünk egy Erasmusos diák életére. Én egy kicsit máshogy tervezem a félévemet, de abból nem lehetne ilyen érdekes filmet csinálni. 

Hétköznap esténként, németóra után néha beugranak hozzám indiai barátaim megosztani egymással a napi élményeinket, de szerencsére nem jut eszükbe vacsorára invitálni...

Szombaton úgy töntöttem, Vaihingen eddig még felfedezetlen területeit is bejárom. Annyira azért nem jártam jól, a főtér környéke - ahol eddig is gyakran megfordultam - nagyon szép, de a többi városrész messze elmarad mögötte szépségben. Azért láttam a városi parkot egy nagyon ötletes játszótérrel. De tényleg itt minden játszótér különbözik egymástól és mivel sok van, így levonható a következtetés, hogy a német játszótértervezők meglehetősen kreatívak. Megnéztem még a pályaudvart és a sportpályákat, amiből szintén sok van a környéken, de egy kissé kihasználatlannak tűnnek.

Délután újfent kirándultam a közeli erdőkben. Meglátogattam a Bärensee tórendszer 3. tavát is és most nem álltam meg a Medve kastélynál, hanem továbbmentem a Solitude kastélyig (itt lépten-nyomon egy kastélyba botlik az ember). Útközben egy csomó nyársalóhelyet és erdei játszóteret láttam és mindenütt hemzsegtek az emberek, főként a gyereket. Jó látni, hogy ennyien a szabadban töltik a hétvégéjüket, pedig nem is volt olyan kimondottan jó idő. A kastély nagyon hangulatos, ízléses és mivel dombtetőn van, a kilátás is egész szép volt, persze nem annyira, mint 217 m magasból, de erről majd később... 

Vasárnap vettem egy napi jegyet a BKV-ra. Vagy mi?! VVS-re. Vicc, hogy csak kicsit kerül többe, mint ha Stuttgart központjába oda-vissza megvenném az egyszeri jegyet, de ezzel egész nap akármelyik vonalon akármennyit utazhat az ember. Hát ezt igyekeztem is kihasználni. Reggel 8 előtt útnak indultam és elősször a főtér melletti bolhapiacot akartam felkeresni. Itt minden héten rendeznek egyet szombatonként, most kivételesen vasárnap is, sőt a szokásosnál nagyobbat. Hát tényleg nagy volt. Először csak egy utcát láttam és már akkor csodálkoztam, hogy szedtek össze ennyi kacatot az emberek, de aztán továbbmentem... A következő utca is tele volt árusokkal, aztán az azt követő is és végül az egyik nem kicsi tér is, de úgy, hogy alig maradt hely az asztalok között. És annyi minden volt! Bútorok, könyvek, CD-k, hanglemezek, edények, ruhák, egyéb használati tárgyak és persze kacatok töménytelen mennyiségben. Vettem egy sálat a hidegebb időkre és egy könyvet "Azért a svábok is emberek" címmel. Ebből szeretnék idézni, mert jól visszaadja a helyzetet: Annak idején, mikor a Jóisten még néha emberi alakban járkált a Földön, találkozott egy emberrel, aki az út szélén ült és keservesen sírt. Kérdezte, hogy mi baja? Az nem akart válaszolni, mondván, hogy rajta senki sem segíthet. Erre bevallotta, hogy ő az Isten és nyugodtan mondja el a bánatát, ő fog tudni segíteni. A síró ember azt válaszolta, hogy nem, ezen még a Jóisten sem tud segíteni, de ha nem neveti ki és nem adja tovább senkinek, akkor elmondja, hogy mi a baja: "Kedves Istenem, én egy sváb vagyok." A Jóisten nem is mondott erre semmit, hanem lekuporodott az ember mellé és ő is sírni kezdett...

Szóval a bolhapiac után elmentem a közeli St. Eberhard templomba, mert a stuttgarti zenefesztivál zárónapja volt és zenés misét tartottak. A zene nagyon kellemes volt, de a templom egyszerűen sivár és csúnya. A környék katolikus templomai általában túl modernek és nem nagyon emlékeztetnek templomra. Ez is fehérre volt meszelve, semmi szentkép nem volt benne (egyedül az oltárkép, de bár ne lett volna!!), semmi szobor, a padok Ikeás padok. Jut eszembe, miket tanul az ember: Ikea= Idioten kaufen einfach alles (az idióták bármit megvesznek).

Ezt követően elkezdtem buszozni és U-Bahn-ozni, tehát kihasználni a napijegyem és Stuttgart minél nagyobb részét felfedezni. Voltam egy szép kis városrészben, fenn az egyik dombon, a Neckar partján, a Neckar-parknál és Mercedes múzeumnál (be még nem mentem).

Kora délután találkoztam két német csoporttársammal: Danával (román lány) és Jesperrel (dán fiú), akik elhozták a barátaikat is, Dana A barátját, Jesper pedig az egyik barátját, és elmentünk Stuttgart nevezetességéhez és csaknem jelképéhez: A 217 m magas TV-toronyhoz. A 11. legmagasabb a világon (nem is tudom mit vannak úgy oda, van több mint kétszer ilyen magas TV-torony is). Szerencsénk volt, mert szép tiszta volt az idő, messze el lehetett látni és csodás volt a kilátás. Nézelődtünk is több órán keresztül, közben a Panoráma kávézót is meglátogattuk, hogy egy-egy forrócsokival megrövidítsük őket. Érdekes, hogy egy dán, egy magyar és egy román mennyire különbözően ítéli meg a német árakat. Pl. 5 euró volt a belépő. Dana reakciója: "lehet, érdemes lenne megvárni, amíg lesz diákunk, akkor biztos kedvezményesen nézhetjük meg", az én reakcióm: "egyszer vagyok itt, belefér", Jesper reakciója: "Csak 5€?! Azt hittem több." Másik: Jesper előző hétvégén a Bódeni-tónál volt, de nem volt elragadtatva tőle "csak egy átlagos tó". Mutatja a képeket, én hüledezek, hogy "hát ez gyönyörű!", erre megmagyarázta (próbálta megmagyarázni), hogy ő annyit lát tengert, hogy már nem tudja értékelni ezt a látványt. Úszni sem szokott túl gyakran a tengerében, a 22 fokot már nem tartja elégnek. Meséltem neki a nizzai úszkálásról a kb. 15 fokos tengerben. Vicces volt az arca...

                                                                                                                                                         Végül általános érdekességek, aki még nem unja nagyon az olvasást: 

Az első napokon gyakran azt vettem észre, hogy német szavakat keverek a mondandómba, miközben angolul szeretnék beszélni, vagy fordítva, de mostanra ezen túlléptem. Most vagy leszoktam róla, vagy csak hozzászoktam és már nem veszem észre...

Csak most szembesültem vele, hogy a németeknek 18 szavuk van arra, hogy "tiszta". És ebből kb. 10-et már hallottam is alkalmazni. Na de múltkor láttam egy szemetet az utcán! 18 nap után az elsőt. Szerintem csak a szél fújta ki az egyik kukából...

Újabb képek itt:

http://picasaweb.google.com/101560411099848364304/Stuttgart2010Szept#