2010. október 15.

Bocsánat a hosszas szünetért. Azt sejtettem, hogy nem lesz sok időm írni, de végül még annál is kevesebb lett.

Először is helyesbítenem kell: A munka nem heti 20, hanem havi 20 óra lesz. Vicces volt, mert mindig csak "20 Stunden"-ről beszéltünk és nem tettük hozzá, hogy pro micsoda. Csak mikor elsején elolvastam a szerződésemet (amit már előtte átfutottam és alá is írtam), akkor láttam, hogy: MONAT! :-) 

De egyébként nem sokat változtat a dolgon. Nagyon rugalmas az időbeosztás, van mikor nem tudnak feladatot adni, de van mikor egy rakattal adnak és akkor és annyit dolgozok rajta, amennyit akarok. Tehát előző héten szinte semmit sem csináltam, ezen a héten viszont majdnem megvolt a heti 20 óra. Ami a legjobb, hogy direkt olyan munkákat adnak, ami kapcsolódik a diplomatémámhoz, tehát ha nem dolgoznék, valószínű akkor is meg kéne csinálnom, vagy legalább látnom hasonlót, így meg még pénzt is kapok érte. 

És hogy mi történt az elmúlt két és fél héten? Csoportos kirándulás Lichtenstein várához, a közeli kaladparkba és a Medve-barlangba; 2 német teszt és egy záróvizsga, kirándulás a német csoporttal a Solitude kastélyhoz (már kétszer voltam ott, de most a belsejét is megnéztük), konyhaparti egy másik kollégiumban sokféle nemzeti specialitással, hétvégén csatangolás Stuttgartban: a gyönyörű parkok meglátogatása (van néhány), a fogaskerekű kipróbálása, boltnézegetés és szörnyülködés az árakon, planetáriumlátogatás, könyvtárbabeíratkozás és egy halom könyv kikölcsönzése (már csak időt kéne kölcsönöznöm az olvasáshoz, de még nem találtam meg a stuttgarti időtárat...), ünneplés a német csoporttársakkal és ismerkedés a spanyol, francia, perui, olasz, stb konyhaművészet remekeivel. A legtöbbet ezek közül a programok közül próbáltam képekkel megörökíteni. Itt találhatóak:

http://picasaweb.google.com/101560411099848364304/Stuttgart2010Oktober#

És most kicsit bővebben az érdekesebbekről:

A lichtenstein-i kastély csodaszép volt. Sajnos a belsejében nem csinálhattunk képeket, mert a falon eredeti festmények vannak. 1400 körül épült egy kis része, később 1800 körül hozzáépítettek még jó pár termet. A berendezés Wilhelm király idejéből való. A legérdekesebb a királyi páncél volt. Az összes többi páncélnál kb. 20 cm-vel hosszabb volt, mivel a király abban a korban jóval magasabb volt az átlagnál (183 cm). A feleségétől kapott ajándékba egy aprócska poharat, éppen csak akkora volt a pohár, mint Wilhelm király. 3 segítő kellett, amikor inni akart belőle. Ketten a pohár talpát emelték, egy pedig a királyt tartotta. A kastély építésekor nagyon biztosra akartak menni. Nemcsak hogy sziklára, hanem szikla köré építették a várat. Az egyik szobában egyszer csak ott volt a hegy csúcsa.

A Lichtenstein kaladpark is szuper volt! A bakonyi kalandparkban (Kislőd mellett) már kétszer voltam és nagyon tetszett, de ez még azt is felülmúlta. Annyiféle szakasz volt, annyiféle különböző feladattal! Nagyon ötletesek, nyakatekertek, és néha nehezek vagy félelmetesek voltak. A legrosszabb (vagy legjobb, most már nem vagyok benne biztos) az volt mikor tarzanosdit kellett játszani: egy kötéllel átlendülni a nagyon messze lévő hálóra. Persze mindezt szédítő magasságban. Akinek nem sikerült elkapni a hálót, az ott maradt a kötélen és karabíneren lógva, mindaddig míg egy segítő le nem szedte... De ez csak egy a sok kacifántos feladat közül. Rég volt ilyen jó kis izomlázam...

A német kurzus sajnos véget ért a héten. Egyrészről jó, mert nagyon sok időmet elvette. Nem csak az órárajárás, folyamatosan kaptuk a házikat, plusz magamtól is igyekeztem szavakat tanulni, vagy németet olvasni/hallgatni. Másrészt viszont nagyon fognak hiányozni a csoporttársak. Olyan jó kis osztály voltunk! (eine klasse Klasse)

A 4. nyelvani teszt átlagosan jól sikerült az osztálynak, most először lett néhány 1.0 jegy is (hibátlan). Szerencsére én is köztük voltam. A végső vizsgán nagy örömünkre nem volt nyelvtani rész, csak magnóhallgatás, olvasott szöveg értése és fogalmazás. Pontos jegyet még nem tudok, mert együtt fogják nézni az egész 6 heti teljesítményt, de magán a vizsgán mindenki átment a csoportból. Ezt persze meg is kellett ünnepelnünk, így csináltunk egy vacsora partit a vizsga után, ahova mindenki nemzeti ételeket, italokat hozott magával. Nagyon jól éreztem magam!! ...egy darabig. Utána a hasammal egy kicsit összetűzésbe kerültem, mert sokalta a rátukmált kajamennyiséget. De hát mit tehet az ember, ha ennyiféle finomság van, ennyiféle új íz és nem lehet megsérteni senkit azzal, hogy nem eszek főztjéből?! Ez csak akkor gond, ha 26 embert nem akar az ember megsérteni, ezért kb. 26 különbőző kaját eszik.

Ennyit mára. Ígérem próbálok rendszeresen írni. De ha nem sikerül, képeket akkor is mindig töltök fel a szokásos helyre:

http://picasaweb.google.com/101560411099848364304/Stuttgart2010Oktober#