Üdvözlök mindenkit a blogomon és jó olvasást kívánok!

2010. szeptember 2. 

Szerdán sikeresen megérkeztem Stuttgartba 12 órás vonatút után (de akár ide számolhatjuk az Egerből megtett 2 és fél órás kocsiutat is). Erről a jó pár óráról alig egy percig tudnék mesélni, ugyanis éjszaka utaztam és semmit nem láttam a tájból. A müncheni átszállás után kezdett pirkadni, onnaltól kezdve akár már élvezhettem volna a vonatozást, ha ez nem az utam 11. és 12. órája lett volna.

Az állomáson már várt a buddy-m Gerge, aki semmi pihenést nem engedve körülhajszolt az egyetem és a város összes bürokratikus intézményén, hogy kb. 4 kilónyi nagyon fontos dokumentummal gazdagodjak. De utólag látom, hogy ezért nagy köszönet jár neki, mivel, aki mindezt ma akarta elintézni, annak hosszú-hosszú sorokat kellett végigállnia.

Az egyetemi campus jócskán kívül esik a városon, így Stuttgartban még nem is néztem körül. Vahingen külvároshoz vagyunk nagyon közel (20 perc séta) és mivel minden szükséges dolog megtalálható itt, viszonylag elfogadható áron, így valószínű inkább ide fogok járni bevásárolni. Egyébként egy szép kis városka, teli kedves és segítőkész emberekkel. Na, ezzel szemben az egyetem területére csak némi jóindulattal fogható rá, hogy szép. Irdatlan betonmennyiséget halmoztak fel nem túl nagy területen és mintha a szürke színen kívül nem is ismernének mást. Egyedül az én koliépületem nem szürke, hanem bordós barna, Georg úgy véli, hogy a tiszteletemre lett átfestve a napokban (de én nem hiszek neki), viszont az tényleg gyanús, hogy eddig rossz idő volt és mióta megérkeztem folyton süt a nap (éjjel nem). 

A koli - a többihez képest - viszonylag tiszta, a konyhát is rendben tartják/tartjuk, de az árát messze nem éri meg. Persze nem nagyon van más választás. Előnye viszont, hogy nagyon közel van az egyetemhez, különösen az Institute für Wasserbau épületéhez.

Nagyon könnyű itt ismerkedni (még nekem nem túl nyitott embernek is), van hogy az utcán megállítják az embert, hogy "ki vagy, honnan jöttél?", főleg ha látják, hogy az új diákoknak szóló füzetecskébe mélyedek és nagyon ráncolom a homlokom. De a legjobb helyek az ismerkedésre: a koli konyhája és a netregisztráció miatt kialakuló, szinte végeláthatatlan sor. 4 óra alatt egész komoly barátságok tudnak szövődni...

Kicsit fura érzés, hogy ennyi külföldi van itt és ennyire különböző helyekről. Az teljesen megszokott, hogy egy mondaton belül kétszer váltunk a német és az angol nyelv között, de hallottam már jó pár olyan beszélgetést is, amiben ezek mellett egy-egy spanyol szó is felfedezhető volt. Meg is alkottuk az deutschlish és a spandeutsch nyelveket. Érdkesség, hogy alig pár nemet végezi el itt az egyetemet, a végzősök szinte kivétel nélkül külföldiek.

Ide nem sikerült képeket feltöltenem, de tudom ajánlani a következő linket:

http://picasaweb.google.com/101560411099848364304/Stuttgart#