2010. 09. 13.
Szépen beindult az intenzív német kurzus és most már azt is értem, hogy miért hívják intenzívnek. Minden hétköznap fél 2-től háromnegyed 7-ig tart, közte egy fél órás és egy negyed órás szünettel. Még az a szerencse, hogy diákpárti felfogásban oktatnak. Könnyed bemelegítés, majd gyorsan essünk túl a nyelvtan tanuláson, sok beszélgetés, csoportos, vagy párban elvégzendő feladatok, a legvégén pedig valami nagyobb lélegzetű prezentáció csoportonként az aznapi témában. A feladatok többnyire játékosak, pl. még az első ismerkedős napokban volt olyan feladat, hogy sorba kellett állni kor szerint, cipőméret szerint, aszerint, hogy ki milyen távolról érkezett, hányszor járt már No-ban, hány évig tanult németet és végül ki hánykor kelt fel aznap. Utóbbiban a magam fél 9-ével még a sor elején voltam. De a többi feladat is ehhez hasonló stílusú, max. több némettudást igényel. Házikat kapunk rendesen, úgyhogy messze nem elég csak az órán foglalkozni a némettel. Úgy tudom 4 kisebb felmérőt írunk, mindenkinek kell egy prezentációt tartania és a kurzus végén lesz egy nagy vizsga.
Az első napokhoz képest jelentősen kicserélődött a csoport, nagy volt a népvándorlás mire mindenki megtalálta a tudásának megfelelő szintet. Végül - remélem most már tényleg végül - 21-en lettünk, az eredeti 15 helyett és alig férünk el a teremben, de többnyire jó fej emberek érkeztek, úgyhogy nem bánom nagyon. Egyedül azt sajnálom, hogy a kedvenc spanyolom átment egy alattunk levő osztályba.
A hétvégén Brauerei Fest (sörnapok) volt Stuttgartban. Még a köszöntő partyn megismert indiai fiúval, Vickyvel és a szintén indiai barátjával Shishirrel meg is jelentünk eme jeles eseményen. Ők még nem is láttak hasonlót, ahol Shishir lakik, Új-Delhitől ÉNY-ra, tilos az alkoholfogyasztás és ő be is tartja. Most is csak Mirindát ivott, na meg egy kortyot volt hajlandó megkóstolni a Radleremből. Érdekes volt megismerkednem az indiai kultúra egyes részleteivel: nagyon családközpontúak (Vickyt alig tudtam elrángatni egy gyerekjátszóháztól), egész életükben együtt élnek a szüleikkel, ha megházasodnak, a feleség is odaköltözik hozzájuk. Mindent elmondanak egymásnak és nem csak a szülőknek van beleszólása a dolgukba, hanem még a jóval távolabbi családtagoknak is. Shishir most először van távol a szüleitől 1 hétnél tovább. Két évre. Ja, és Vicky még nem látott havat! Már nagyon várja, hogy essen. (Én még annyira nem.) Másik: Shishir kérdezte, hogy vannak-e hegyek Mo-on? Most egy olyan embernek meséljek a Kékesről, aki kinéz az ablakán és a Himaláját látja?!
Na de a sörnapok: Nagyon hangulatos volt az egész, népviseletbe öltözött emberek, régi mesterségek bemutatása, a sörgyár bemutatása, egy csomó vidám német zene és még több sör. Volt zsákbamacska is (tombolának hívták, pedig a Katze im Sack sem hangzana rosszul), persze nem hagyhattuk ki. Shishir egy vágódeszkát nyert, én egy só- és borstartót Schwaben Bräu felirattal, Vicky pedig egy M-es női pólót. Mindenesetre felpróbálta, de nem kapott levegőt, úgyhogy úgy döntöttünk kicseréljük a nyereményeinket. A fűszertartóval egy fokkal jobban járt, de azt tapasztaltam, hogy az indiaiak egy főzésnél elhasználnak egy-egy egész zacskó fűszert, úgyhogy tejesen felesleges holmi só- és borstartókkal bajlódniuk. De majd erről mindjárt...
Vasárnap kihasználtam, hogy nagyon szépen süt a nap (eddig végülis 2 napot kivéve egész jó idő volt) és felfedeztem a környék turista ösvényeit. Uticélom a közeli Medve-tó és a partján található kis kastély volt. Nem rossz hely. A tó, illetve tavak (mert 3 is van) partján körbe van ösvény, ahol most gondolom vasárnap lévén nagyon nagy volt a forgalom. Futók, biciklisek, sétálók. Érdekes, hogy mennyire sokan sportolnak itt a környéken. És túlnyomó részt futnak. Szinte szégyeltem magam, hogy én csak sétálgatok.
Vasárnap estére indiai vacsorára voltam hivatalos. Olyan feltétellel, hogy ha úgy néz ki sikerül megcsinálniuk a kaját, akkor majd hívnak. Hát hívtak. 4 indiai fiú sörgölődött a konyhában, én egy darabig csak csöndesen szurkoltam nekik, de mikor odáig fajult a helyzet, akkor azért segítettem is. Mondták, hogy kicsit fűszeres lesz, megnyugtattam őket, hogy semmi gond, a magyarok is fűszeresen főznek. De hogy ez!! Nem tudom mi volt az étel neve, mert neveket ugye nem tudok megjegyezni (meg számokat, meg arcokat, meg stb.), de ez több volt mint fűszeres!! A Sárkány pizza elbúljhatna mögötte. Kólát ittunk hozzá, mintha vizet ittam volna, vöröshagyma szeleteket ettünk hozzá, mintha csak krumplit rágnék. Nem tudom valaha fogok-e még ízeket érezni... Elmondásuk szerint általában 4-5 különböző fűszert használnak minden ételnél és úgy tűnik nem sajnálják. Ja, az íze egyébként jó volt, míg amíg éreztem belőle valamit. És jelentem: Hősiesen megettem!
Néhány új kép a szokásos helyen:
http://picasaweb.google.com/101560411099848364304/Stuttgart2010Szept#
